Terhesség egy férfi szemeivel

29th máj 2019

Habár a terhesség csakis a nők és a női test dolga, hiszitek vagy sem, a férfiak is átélik velünk. Néha úgy tűnik, hogy ők jobban átélik, mint mi. Ahhoz, hogy jobban megértsük őket, nézzünk meg egy „férfi terhességet” Patrik apuka szemszögéből.

Első trimeszter, avagy Hurrá kisbabánk lesz!

Hát, drága Martin, már azt hittem, hogy sose várjuk ki a napot, amikor meg érkezel. Anyukáddal gondosan terveztük érkezésed és eléggé idegesek voltunk, mert úgy nézett ki, hogy szakember segítségét kellesz kérni, hogy egyáltalán megfoganhass. Anyukád mindig figyelte az ovulációját, ami valami olyasmi, mint egy elkészült tojás a babák számára. Egy szombati ebédnél, anyukád elújságolta nekem, hogy a tojásban vagy, hogy terhes! Nagyon boldog voltam, és arra gondoltam, mi vár most ránk. De ugyanakkor rettenetesen akartalak már látni. A fejemben elképzeltem, hogy is fogsz kinézni, hogy inkább rám vagy anyukádra fogsz hasonlítani, mi is leszel igazán, kislány vagy kisfiú. De főleg azt akartam, hogy egészséges légy, az a leglényegesebb. Alig bírtam kivárni a pillanatot, amikor anyukád visszajön majd az orvostól, és hoz rólad képet. Remélem minden úgy lesz, ahogy lennie kell.

Amikor anyukád hazajött a nőgyógyásztól, jó híreket hozott, van szívecskéd és hamarosan látni fogunk téged a képen. Még egyelőre nem kell sokat járni az orvoshoz, de hamarosan eljön az is. A következő orvos látogatás jól sikerült, csak a HCG volt kicsit magasabb anyukád vérében a kelleténél. De állítólag ez nem komoly probléma. Hát remélem. Féltünk, hogy mi lesz, de az orvosok megnyugtattak minket, na meg persze az internet is. A magzatvíz vételt nem szerettük volna. Anyukád ma egész nap elég rosszul érzi magát, remélem jobban lesz. Bárcsak átugorhatnánk ezt a kezdetet, de fő az, hogy neked ne legyen semmi bajod.

Második trimeszter, avagy Enyém a világ legszebb nője!

Végre eljött a második negyede a terhességnek, már nagyon várunk. Anyukáddal most készülünk egy nagyobb kivizsgálásra, ahol végre megpillanthatunk a pocakban, és a doktornő leellenőrzi, hogy egészséges leszel e.

Már láttunk, és gyönyörű voltál. Színes fotónk is van emlékbe. Sokáig gondolkodtunk, hogy akarjuk e tudni, hogy kisfiú leszel vagy kislány, de végül a kíváncsiság nyert. És igen, kisfiú! Nagyon örültünk, lehet anyukád kevésbé, talán jobban szeretett volna egy kislányt, de én őrjöngtem a boldogságtól. Viszont nagyon örült ő is. Ebben az időszakban nagyon gyönyörű volt, és végre nem volt oly sokszor rosszul. Öröm időszakot éltünk át, és nagyon kíváncsiak voltunk rád. Anyukád már többet járt az orvoshoz, és hiába több minden volt a fején ebben az időszakban, mégis nagyon elégedetnek és kiegyensúlyozottnak tűnt. És én is.

Már kezdtünk gondolkodni a neveden is, de egyenlőre szerettük volna mindenki elől eltitkolni, hogy kisfiú leszel, hát remélem egy ideig sikerül is.  Magunkközt azért sugdostunk egy pár neveket. Például Mátyás, Mikulás, Max, Dominik, Dávid, Dániel, vagy Martin. Találd ki, melyiket választottuk? 

Anyukádra még egy különleges kivizsgálás várt, az úgynevezett terhességi diabétesz teszt. Szegénykémnek muszáj volt meg innia fél liter glükóz oldatot, olyan extrán édes teát, brr, nagyon sajnáltam, de állítólag nem volt olyan szörnyű. Egész idő alatt anyukáddal voltam, egyszerűen mindig veletek akartam lenni. Csak nektek akartam itt lenni abban a pillanatban, és a születésed után is, és a legjobb apa akartam lenni, reméltem, hogy sikerül is majd. Nagyon örültem neked, de egyaránt kezdtem nagyon félni is. Mi vár még ránk, érkezünk e mindent elrendezni, megvásárolni, egészségesek lesztek e, lesz e elég időm rátok, jól foglak e nevelni, szeretni fogsz e. Igen Martin, olyan klasszikus félelmek, mint egy leendő szülő.

Harmadik trimeszter, avagy Bárcsak már ott lennék!

A vizsgálatok száma növekedett, és minél többet járt anyukád az orvosokhoz, annál jobban növekedett a pocakja, és én annál jobban idegesebb voltam. Anyukád mindig nevetett rajtam, hogy tán én vagyok terhes, nem ő.

Már elkészítettem a kiságyad és egy picit a szobád is, ugyanis ez az egyetlen dolog, amit csinálni tudok, na meg persze várni. És hogy a várakozást lerövidítsem, különféle feladatokat találtam ki magamnak. Anyukád gyakran fáradt volt, és nem nagyon akart velem semmit csinálni, így egy kicsit nehezebb időszak volt ez, de átvészeltük.

Néha segítettem felhúzni a cipőjét, vagy megmosdattam, ugyanis nagyon nehezen ment már neki a haljódozás. Hiába volt a pocakja nagyobb és nagyobb, ő mindig szebb és szebb volt. Terhesség jógára kezdett el járni. A barátom felesége ajánlotta neki. Ott egy kicsit mókázott és kinyújtogatta a testét, bárcsak már itt lennél. Kezdek nagyon ideges lenni, anyukád már nagyon várja az érkezésed, de én nem tudom, fel e vagyok rá készülve, ez egy nagyon fura észrevétel 9 hónapi létezésed után. Anyukád egyfolytában nyugodt, egyáltalán nem értem, nem is fél, de én nagyon, mindkettőtökért, hogy fog ez az egész végződni…

Na, már közeledik a születésed napja, már mindketten nagyon idegesek vagyunk, és alig bírunk már kivárni. Már szeretnénk, hogy itt légy, es főleg én szeretném, hogy már túl legyünk rajta… Annyira örülök neked…

Még mindig nem vagy itt, a második születési határidőn is túl vagyunk már, és még mindig nem vagy itt, vagyis itt vagy, de nem a világon. Félek és örülök, néha rémálmaim vannak, és néha a sírás kapdos… Anyukáddal egyfolytában ellenőrzésekre járunk, de most már a korházba. Anyukád ahhoz képest elég nyugodt, de én már ezt nem bírom ki…

Anyukádnak már segíteni akartak megindítani a szülést, de végül kéredzkedtél a világra egyedül. Nagyon örülök, nagyon nehéz volt, anyukád 9 órán át szült és nagyon nagy fájdalmai voltak, de nagyon örült neked. Én nagyon szenvedtem, nem tudtam, hogy segítsek neki és ez a tehetetlenség volt a legrosszabb, nagyon féltettelek titeket…

Szerencsére anyukádnak segítettek az orvosok. Adtak neki epidurális érzéstelenítőt és máris nyugodtabb volt… Mikor már végre megszülettél, olyan érzésem volt, hogy sose voltam boldogabb. Csodálatos volt, végig telefonáltam az egész családot, büszke voltam, hogy apa vagyok! Kicsit sírtam is, de ezt csak neked mondom el, de nagyon féltem, nagyobb félelmem nem is volt soha még. Te és anyukád a mindeneim vagytok. Örülök, hogy vagy nekem, én Martinom.

További érdekes cikkeket is olvasása:

Kellemes napot kívánok
www.mimulo.hu